A sport kutatás eredményei is egyértelműen alátámasztották, hogy a rendszeres testmozgás, a csapatban sportolás, a fizikai teljesítőképességben való fejlődés fontos része a gyermekkornak. Nem kérdés, hogy az örömteli sportélmények nagyon fontosak, sok esetben meghatározó tényezői az egészséges testi és lelki növekedésnek, a személyiség fejlődésének.
Gyerekkorban nélkülözhetetlen, hogy egy gyerek jó élményeket szerezzen és támogató közegben legyen sportolás közben is, hiszen ez meghatározhatja a sportoláshoz, a testmozgáshoz való későbbi hozzáállását és viszonyát. Természetesen a sport kihívásokat, nehézségeket, sokszor kemény és fáradtságos munkát is jelent, de a cél elérésének, a teljesítmény növelésének soha nem lehet eszköze a bántalmazás, a megalázás, a zaklatás vagy a visszaélés.
A sportban előforduló negatív tapasztalatokkal, a bántalmazás esetével számos nemzetközi tanulmány és kutatás foglalkozik. Magyarországon kevés tényszerű információ áll rendelkezésünkre, sok esetben csak a médiában jelenik meg egy-egy sportszervezethez köthető eset. A sportban tapasztalható bántalmazásról Magyarországon először a UNICEF készített országos kutatást 2014-ben.
Bár a sport kutatásunk módszertana miatt az eredmények nem tekinthetők reprezentatívnak, mégis számos jelenségre felhívják a figyelmet. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a gyerekek sokszor tehetetlenek az őket ért bántalmazásokkal szemben, mert nem ismerik fel, hogy ami velük történik az bántalmazás, így azokat a sport velejárójának tartják. A sport kutatás emellett rávilágított arra is, hogy a közvélemény is elnézőbb a sporttal összefüggő bántalmazás kapcsán, azt sokszor ugyanis a cél érdekében megengedhető eszköznek tartja. Az eredmények ugyanakkor kiemelik, hogy a gyerekek többsége számára a sport meghatározó és jó élményt jelent.
A sport öröm
A sport kutatás eredményei egyértelműen rávilágítanak arra, hogy a legtöbb gyerek számára a sportolás örömforrást jelent, valamint sokan úgy érzik, hogy a sportolással töltött évek nagyban meghatározták a személyiségfejlődésüket. A legtöbben ezért a gyerekkori sportoláshoz az “öröm”, a “barátok”, a “siker” szavakat párosítják. 10-ből 7 válaszadó úgy nyilatkozott, hogy a sportolásban magát a sportot szerette a leginkább. A válaszokból egyértelműen kiderül, hogy a sport alkalmas az önbizalom és az önismeret fejlesztésére, amelyből a későbbiekben is sokan erőt tudnak meríteni. A többség szórakoztató és támogató légkörre emlékszik vissza, ha gyerekként sportolással töltött éveire gondol.
Mi az a 3 szó, ami a gyerekkori sportolásról eszedbe jut?
A teljesítménykényszer aláássa a motivációt
A teljesítménykényszer az a tapasztalat, amit a legtöbb gyerek átélt, és amivel sokan nem tudtak megbirkózni. A szöveges válaszokból kiolvasható, hogy a folyamatos teljesítménykényszer meghatározó eleme a szervezett sportnak, ráadásul ennek a mértéke gyakran kiveszi az örömöt a sportolásból. Emellett ez a sikerorientált szemlélet sokszor a gyerekek megkülönböztetését eredményezi, és a kevésbé tehetségesnek tartott gyerekeket hátrányos helyzetbe hozza, ezáltal sokszor egy életre elvéve a kedvüket a sportolástól.
Mi volt az, amit a legkevésbé szerettél a szervezett sportban való részvételben? (%) N=5076
Az edző szerepe kulcsfontosságú
A 2014-es UNICEF sport kutatás is felhívta a figyelmet az edző kiemelkedő szerepére, amelyet a mostani eredmények is megerősítenek. A válaszok alapján jól látszik, hogy az edző szakértelme csak egy szelete a tevékenységének, ennél sokkal komplexebb feladatot kell ellátnia. Az edző hozzáállása, a viselkedése, a személyisége, a gyerekekre való odafigyelése nemcsak az edzések hangulatát határozza meg, de eldöntheti egy gyerek sportoláshoz való viszonyát is. Számos szöveges beszámoló érkezett arról, hogy egy rossz edző miatt hagyták abba a sportolást, de ennek ellenkezőjéről is sokan írtak. Egy támogató, jó edző átsegítheti a gyerekeket a hullámvölgyeken, kitartásra ösztönözve őket. Az edző hatalmi helyzetéből fakadóan kiemelt szereplő a bántalmazással kapcsolatban. Egyrészt a bántalmazás mindegyik típusa esetén legtöbbször az edzőt jelölték meg bántalmazóként: gyakori tapasztalat, hogy a teljesítmény fokozása érdekében átlép határokat. Másrészt pedig – státuszánál és presztízsénél fogva – a legtöbbet az edző tehet a bántalmazás megelőzése és kezelése érdekében.
Ezért kiemelten fontos, hogy felismerje és kezelni tudja a társak egymás között előforduló bántalmazását is. A fókuszcsoportos kutatási részben is nagy hangsúlyt kapott az edzők szerepe: a szülők és a sportszakemberek is megerősítették, hogy egy edzőnek megfelelő pedagógiai és pszichológiai ismeretekre van szüksége, ami segíti őt, hogy megfelelően tudjon a gyerekek felé fordulni. Általános tapasztalat azonban, hogy a gyakorlatban ez még kevésbé valósul meg. A szülők és a szakemberek is úgy gondolták, hogy az edzőképzésben sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni ezeknek az ismereteknek és készségeknek az átadására.
Mi jellemezte az edződet a sportban való részvételeddel kapcsolatban? (%) N=5076
A bántalmazás változó megítélése
A közvélemény és sok helyen a szervezeti kultúra is azt sugallja, hogy a bántalmazást el kell tűrni a siker érdekében. Sok szöveges beszámolóban megjelent, hogy ezek “szükségesek voltak” akár a sporteredmények, akár a jellemfejlődés szempontjából. Emellett, különösen az érzelmi bántalmazás esetében hangsúlyos volt az is, hogy nagyon nehéz megítélni, hogy hol van a határ a szigorúság, a motiválás és a bántalmazás között. Ennek felismerése gyerekként különösen nehéz. A válaszadók 7,9%-a mondta azt, hogy már gyerekként is úgy gondolta, hogy ami vele történik az bántalmazás. Ezzel szemben, felnőttként már 36,4% gondolja gyermekbántalmazásnak az akkor történteket. A 2014-es UNICEF sport kutatás eredményeihez hasonlóan felnőttként visszatekintve sokkal nagyobb arányban gondolják azt a válaszadók, hogy a velük történtek gyermekbántalmazásnak minősültek.
Mit gondolsz, az általad elszenvedett bántalmazás olyan súlyos volt, hogy az kimerítette a gyermekbántalmazás fogalmát? (%) N=3256
Hiányzó eszközök
A sport kutatás eredményei rávilágítanak arra is, hogy a bántalmazás kezelésére szinte alig áll rendelkezésre eszköz a sportszervezetekben. A bántalmazás megszüntetése érdekében a leggyakoribb válasz, hogy valaki abbahagyja a sportolást, vagy egyesületet, sportágat vált. Szintén gyakori válasz volt, hogy a megtapasztalt bántalmazásnak semmilyen módon nem lett vége amíg az illető sportolt. A bántalmazás formális vagy informális kezelésére vonatkozó válaszok mennyisége csekély volt. A hiányzó eszközökre utal az is, hogy mindegyik bántalmazástípus esetén magas volt azoknak az aránya, akik nem mondták el senkinek, hogy mi történt velük. Ennek legfőbb okaként a válaszadók azt jelölték meg, hogy nehéz lett volna erről beszélni, esetleg tartottak attól, hogy nem hisznek majd nekik, vagy féltek a következményektől.
Az átélt bántalmazás kapcsán a legtöbb válaszadó arról számolt be, hogy szemtanúk is jelen voltak, sőt a válaszadók nagy része is jelen volt olyankor, amikor egy csapattársát bántották. A szemlélők viselkedése minden bántalmazási szituációban meghatározó. Az esetek többségében nem lép közbe senki, mert félnek a bántalmazótól, valamint attól, hogy ők is áldozattá válhatnak, vagy tartanak az egyéb következményektől. Sok esetben előfordul az is, hogy nem tudják, hogy mit kell tenniük. Ez azonban megerősítheti a bántalmazót, valamint felerősíti az áldozatban a tehetetlenség érzését, és gátolja a segítségkérést.
A szülők támogatása elengedhetetlen
Az eredmények a szülők szerepének fontosságát is hangsúlyozzák. A gyerekek számára nagyon fontos, hogy szüleik támogassák őket az eredményeiktől és a sportban való részvétel szintjétől függetlenül. Sok válaszadó a sportolással kapcsolatos negatív élmények között a szülők odafigyelésének, érdeklődésének a hiányát emelte ki. A szülők támogatásának fontosságát az is jelzi, hogy az átélt érzelmi és fizikai bántalmazásról is a családjuknak beszéltek a legtöbben. A szexuális bántalmazás viszont olyan nehéz terhet jelent, aminek az esetében nagyobb arányban voltak azok, akik nem beszéltek erről, mint ahányan ezt megosztották a családjukkal.
Mi jellemezte a szüleidet a sportban való részvételeddel kapcsolatban? (%) N=5076
A megszerzett élmények egy életre szólnak
Az eredmények szerint a sporttal eltöltött évek maradandó nyomot hagynak a személyiségben. Szerencsés – és a legtöbb – esetben erősítik a jellemet, segítik az önelfogadást, növelik az önbizalmat. Ezzel szemben a rossz élmények maradandó károkat is okozhatnak. Több olyan történetről is érkezett beszámoló, amelyben a sportban sikertelenségként megélt élmények hosszú távon is önbizalomhiányt eredményeztek. Rosszabb esetben a testképpel kapcsolatos súlyos károsodást és mentális zavart is okoztak.
A gyerekként sportoló szülők gyerekeinek több mint a fele részt vesz szervezett sportban, ami magasabb arány, mint a gyerekként nem sportoló szülők esetében tapasztalható. A szöveges válaszokból viszont jól látszik, hogy sok olyan szülő is van, aki saját rossz tapasztalatai miatt nem tartja jó ötletnek, hogy gyereke sportolni járjon. Ugyanakkor azok a szülők, akik maguk is sportoltak gyerekként, gyakran tudatosabban és körültekintőbben választanak sportot és sportszervezetet gyerekük számára. Ezt a szülői fókuszcsoport eredményei is alátámasztják. Azok a szülők, akik gyerekként sportoltak és ott negatív tapasztalatokat szereztek, nagyon figyeltek arra, hogy a gyerekük semmiképp se kerüljön olyan helyzetbe, ami számukra nehézséget okozott.
A teljes sport kutatási jelentés itt elérhető:
