Mászni, szaladni, ugrálni, guggolni, megállni, elindulni, megfogni, elkapni, eldobni, elveszíteni, megnyerni; egyszóval szabadnak lenni. Bárhonnan is nézzük a sport és a sportolás legfontosabb eleme a szabadság. Minden egyéb csupán járulékos “költség”. Az azonban, hogy ezt a költséget járulékos veszteségnek, vagy járulékos nyereségnek éljük meg, az már nem mindegy.
Nagyon kevés olyan tevékenység van, ami annyi örömöt és élményt tud adni, mint a mozgás és a sport. Az egészség megőrzése mellett óriási felszabadulás és öröm ugyanis, amikor le tudjuk győzni magunkat. Aki ezt valaha megtapasztalta pontosan tudja, hogy sokkal többet ad, mint mások legyőzése. Ha ezt a szabadságot és örömöt egy gyerek átéli, egész életére hatással lesz. De az is, ha mindebből csak korlátokat, kényszeres elvárásokat, megfelelést, kapkodást és elégedetlenséget tapasztal. Rajtunk, felelős felnőtteken is múlik, hogy a gyerekünk és a sport örök barátok vagy örök ellenségek lesznek.
Egy korábbi felmérés kimutatta, hogy a mozgásszegény életmód, valamint a helytelen táplálkozás következtében Magyarországon minden negyedik gyermek elhízott. A gyerekek az óvodába, iskolába autóval utaznak, ritkábban sétálnak, kirándulnak és egyre több időt töltenek a különböző képernyők előtt. Ennek köszönhetően nem csupán keveset mozognak, de még mozgásszervi rendellenességek is kialakulnak. Azt pedig, hogy éppen mi, mennyi és mikor kerül a gyerek tányérjára, – ahol egyáltalán van lehetőség a választásra – az éppen regnáló táplálkozási divat mellett sok egyéb döntés is erősen befolyásolhatja.
Sportág választás
A megfelelő sportág kiválasztásnál – mint minden kérdésben, amiben a gyerek érintett – az elsődleges szempont ő maga. Ahhoz, hogy valóban sikereket érhessen el, ahhoz, hogy az adott sport valóban az egészségét szolgálja, kötelező ismerni a gyermeket. A fizikai adottságait, a képességeit, a közösséghez való hozzáállását és a motivációit. Egy rosszul megválasztott sport ugyanis amellett, hogy fizikailag megterheli a gyereket és sérüléseket okozhat esetleges ügyetlensége okán, még nevetség tárgyává is teheti őt és beindul a kortárs bántalmazás (bullying).
Van, amikor a gátak a szülők vagy éppen a kortársak. Lehet ugyanis, hogy a szülő pontosan tudja, mennyire fontos és hasznos a sport, és még jól is ismeri a gyerekét. Azonban retteg a közbeszédben és a hírekben terjedő erőszakos esetektől, a gyerekeket bántalmazó edzőktől, az edzőtáborok brutalitásától vagy a durva beavatási szertartásoktól. Sajnos igen gyakran veszítődik el, vagy sorolódnak hátra a sport adta szabadság és öröm érzései a versengés okozta frusztráció és szorongás miatt. Az állandó teljesítménykényszer, a jutalmazás-büntetés, valamint a motiváció elcsúszása esetében inkább árt a sport, semmint használ. Egy versenyen ugyanis szülőként nem úgy motiváljuk a gyereket, hogy: “Amíg nem hánysz, nem adtál bele mindent”. És akkor felvetődik persze az a kérdés is, hogy vajon a gyerek nem csupán a szülő megvalósulatlan álmaiért hajt?
Majd ha megtaláltuk a gyermek számára legmegfelelőbb sportot, akkor jön a következő dilemma, hogy ki eddze, ki tanítsa őt? A sportolásban is gyakran találkozni ugyanis azzal a jelenséggel, hogy aki nem tudja, az tanítja. Amellett, hogy így biztosan nem azt a cél érjük el, hogy a gyerek egy életre megszeresse a sportot, még a hozzá nem értő veszélyeztetheti is a gyereket.
Gyerekjogok a sportban
A gyereket az élet többi területéhez hasonlóan a sportban is védeni kell. A sportra vonatkozó gyermekjogok erre a védelemre terjednek ki, amik ebben az esetben nem csupán az izmok és izületek védelméről szól. A közelmúltban rengeteg sportág kapcsán kerültek nyilvánosságra szexuális visszaélések és valószínűsíthető, hogy a valóságban sokkal több ilyen eset történt és történik is, mint amiről a média, a közbeszéd beszámol. És a napvilágot látott esetek nagy része is már jóval a megtörtént eset után, akár évekkel később derül ki. Azonban nem csupán a sportban elkövetett erőszaktól, bántalmazástól és a szexuális visszaélésektől kell védeni a gyerekeket.
Biztonság
A biztonságnak két pillére van. Egyrészt van a fizikai, másrészt az érzelmi biztonság. Az előző esetben a gyereknek joga van ahhoz, hogy biztonságos környezetben edzen és sportoljon, megvédve a fizikai sérülésektől, balesetektől. Az érzelmi biztonság pedig védi őt a szükségtelen érzelmi nyomásgyakorlástól, a fizikai bántalmazástól, a szexuális visszaélésektől és a kizsákmányolástól.
A biztonság megteremtésének első feltétele a klubok, sportkörök és egyesületek számára a megfelelő személy kiválasztása. Az, aki a gyerekekkel kapcsolatba kerül nem lehet olyan személy, akit korábban azért küldtek el máshonnan, mert nem megengedhető módon bánt a gyerekekkel.
A sport célja: öröm és barátság
Egy hajóban evezünk – mondhatják a páros vagy négyes kajakosok. Egy csapatért küzdünk – mondhatják a focisták, a kosarasok, a kézi- és vízilabdások. De nem csupán a közösségi sportágakban lehet megtanulni és átélni a sportszerűséget, az egymásért való felelősséget, a drukkolást és az örömöt a másik sikerének. Mind az edzéseken, mind pedig a versenyeken olyan élményeket szerezhetnek együtt a gyerekek, amelyek elválaszthatatlanul a sporthoz és a sportoláshoz kötődnek majd a későbbiekben.
Egy felelős edző az első pillanattól kezdve a realitás talaján tartja a szülőt. Mit jelent ez? Azt, hogy a szülő bármennyire is elfogult a saját gyermekével szemben, pontosan tudja, hogy ma nagyjából egymillió-nyolcszázezer gyerek él Magyarországon és közülük négy évente csak körülbelül hatan állnak fel az ötkarikás dobogó legfelső fokára. A realitás és a tény pedig az, hogy gyerekek elsősorban a közös időtöltésért és az örömért sportolnak.
Képességfejlesztés, választás szabadsága
A fizikai adottságok, a testben rejlő képességek felfedezéséhez és a belső motiváció megtalálásához is joga van a gyerekeknek. A lehetőségek, a különböző sportágak közti választás szintén szabad és egyéni döntés.
Véleménynyilvánítás
A gyerekek véleménynyilvánítási joga nem pusztán abból áll, hogy elmondhatja amit érez, gondol, lát és hall, hanem abból is, hogy az értük felelős felnőtt, szülő és edző meghallja és meg is érti azt az üzenetet, amit szeretne célba juttatni.
A versengés nem kötelező
Vannak olyan gyerekek, akik még abból is versenyt csinálnak, hogy egy szendvicset hány harapással vagy hány perc alatt lehet megenni. S vannak olyanok is, akik a 400 méteres pályán akkor is csak kocogni fognak, ha a többiek már lehagyták őket, mert nekik így esik jól. Különleges dolog a versenség, a gyerekeknek pedig joguk van ahhoz, hogy eldöntsék részt akarnak e venni ebben vagy sem. Ha pedig versenysportot kezdenek, elengedhetetlen a versenyszerű sportolás és a szabályok ismerete.
Megfelelő terhelés
“Mindennek eljön az ideje.” mondhatnánk el nap mint nap az óvodában, az iskolában, otthon és az edzéseken egyaránt. A túl korai fejlesztés, a túl korai digitalizáció, a túl korai edzéstípusok hosszútávon óriási károkat okoznak, testben és mentálisan egyaránt. A megfelelő idő megtalálásához, a fizikai adottságaiknak, fejlettségüknek megfelelő edzésprogramon való részvételhez is joguk van.
Mert sportolni jó. Szaladni jó. Mászni jó. Megállni jó. Nyerni jó és veszíteni is. Szabadnak lenni jó.
A sport örömforrás. Az erőszak nem a sport része. Tegyünk együtt a sportoló gyerekek biztonságáért! Ebben segít a NEMECSEK Sport Program.
